Godin öt kategóriába sorolja a prezentációfajtákat, vagyis azokat a helyzeteket, amikor egy előadó beszél és a hallgatósága rá figyel.

A legjobb prezentációnak azt tartja, ha egyáltalán nincs prezentáció. Ha a kommunikáció megoldható egy emlékeztetővel, egy elküldött szöveggel. Szerinte ez gyors metódus és a közreműködők is jobban élvezik az egészet.

 A második legjobb prezentációs megoldásnak a négyszemközti párbeszédet ítéli, mindenféle vetítés (ezt értheted a szó mindkét értelmében), diák nélkül.  A dobogó harmadik helyére teszi a teljesen interaktív, élő prezentációt, amikor nem az „én beszélek, te hallgatsz” szereposztás működik, hanem valódi gondolatcsere zajlik. Seth negyedik helyezettje a felsorolások, bulletpontok (felsorolásjelek) nélküli, érzelmekre ható, képekből és történetekből álló PowerPoint vagy keynote prezentáció.

Végül a legócskább prezentációfajtának a felsorolásjeles, bulletpontos előadásokat tartja. És tudod mi a tragédia az egészben? Talán ki is találtad: az, hogy ez a kategória határozza meg, teszi siralmassá az általánosan elterjedt prezentációkultúrát.

Én ezzel soha nem foglalkozom részletesebben, tekintve, hogy megteszi helyettem azt világszerte sok millió prezentáló nap, mint nap. Szintúgy nem szoktam figyelmet szentelni Godin első két kategóriájának sem. Ami engem érdekel – és a prezentációs előadók is jól játnának, ha őket is érdekelné –, az a Seth-féle hierarchia harmadik és negyedik foka, méghozzá egybeolvasztva. Az élő, interaktív, erős képekkel és érzelmekkel dolgozó előadásmód.

Igen, jól látod, ez egy munkás dolog, de válaszként hadd idézzem Godint: a prezentáció nem kötelesség. Hanem megtiszteltetés.  És ennek kell megfelelnünk, ha kiállunk beszélni.

A prezentációnak nevezhető prezentációt jellemző szavak: élő, kreatív, provokáló, érthető, releváns és élvezhető.

Forrás: Seth Godin: The hierarchy of presentations, http://sethgodin.typepad.com/seths_blog/2009/04/the-hierarchy-of-presentations.html