Áll az előadó az asztal/pulpitus mögött. Alig áll. Agonizál/l/. Úgy tűnik, vagy kap sürgős orvosi segítséget, vagy ott halálozik el a hallgatóság előtt. Keze-lába remeg, dől róla a víz, feltűnően sápadt. Hogy miről beszél, az lényegtelen. Közönsége utál temetésre járni, így azért szorít, hogy a szónok maradjon életben valahogyan, ha lehet.

És csoda történik, barátaim!  A zsebciceró előbb fejezi be a mondandóját, mint az életét. Ezt is megúsztuk, sóhajt fel megkönnyebbülten a publikum. De jaj! Máris szólítják, s már közeledik is a következő halálraítélt.