HTML

Kaszás György

kreatívigazgató, tréner és coach

Marketingkommunikációs és kreatív gondolkodás témákban szakmai fórumok gyakori előadója, szakmai könyvek szerzője.

MEGTANULHATÓ-E A PROFESSZIONÁLIS PREZENTÁLÁS

2014.09.22. 17:44 Kaszás György Címkék: prezentáció tanulás tréning képzés készségek

Színvonalas prezentációra van szükséged? Két út vezet oda: megtartatod mással, aki profi, vagy magad válsz profivá.

Egy megoldás: a delegálás

Az első megoldás a kényelmesebb, noha a magyar piacon még – szégyenszemre – szokatlana prezentációs feladatok, esetleg azok egy részének outsourcolása. Foglalkoztass külsős prezentációtervező coachot, aki megtervezi, elkészíti, és betanítja az anyagot neked. (Több ezer éves, bevált megoldás: számos ókori görög szakember kereste ezzel a kenyerét, például az egyik első profi, Iszokratész is szónoklatok megírásából élt, miközben önmaga egyetlen egyszer sem lépett szónoki emelvényre.)

Még jobb megoldás a felkért hivatásos prezentáló, aki elkészíti és elő is adja az egészet. A bérprezentáló intézménye fejlett helyeken bevett, szokásos megoldás. Azokban az országokban külön előadószövetségek, előadóközvetítő cégek dolgoznak, melyek segítségével több százas, több ezres listáról választhatják ki a leendő megbízók az adott alkalomnak megfelelő embereiket. Ilyen például az amerikai NSA (National Speakers Association) és a Speakermix. Nálunk szövetség nincs, de profi előadók vannak. Érdemes megbízni őket alkalomadtán, hiszen már említettem: a prezentáció a leginkább időigényes, összpontosítás-igényes, munkaigényes műfajok egyike.

Alternatíva: a tanulás

Van egy másik megoldás is: tanuld meg és dolgozz. Mert természetesen az nem kérdés, hogy megtanulható-e, oktatható-e a prezentálás. Már az említett Iszokratész óta, majdnem két és fél évezrede nem kérdés. Ő volt az, aki a talán leghíresebb ókori szónoki iskolát megalapította és vezette. De a prezentálás elsajátíthatóságát bizonyította a maga idejében számos más húzónév is, Platón, Arisztotelész, Ciceró és társaik. Mondhatni az ókori oktatásban a szónoklás vezető tantárgynak számított.

Szónoki iskolák sora várta a sokat fizetni tudó családok fiait többek között Athénban, Pergamonban, Alexandriában, Rhodoszon. A szónokképzés számított a legmagasabb fokú képzésnek.Quintilianus, a legmeghatározóbb rómaioktatásügyi vezető pedagógiájának központi gondolata is a szónokképzés volt.

A hivatalos oktatás zsákutcája

Ennek tükrében különösképp siralmasnak mondható a modern oktatás hozzáállása a kérdéshez. Pontosabban fogalmazva az, hogy az iskolák tömegével ontják magukból a kommunikációs mozgáskorlátozottakat. (Igen, a kommunikációs képzések is!)

Igen kevés felsőoktatási intézmény használ PowerPointot (vagy bármilyen számítógépes prezentációt) az előadásokhoz, de ha megnézed ezeket az anyagokat, örülsz, hogy nincs a kezed ügyében a kardod, mert ha ott lenne, Isten bizony beledőlnél. Annyi gyenge, primitív, hibás PowerPoint anyagot ritkán találsz egy kupacban, mint amennyit egy-egy egyetem, főiskola honlapján lehet megnézni. Ezekhez természetesen a diákok férnek hozzá, ami az igazi nagy tragédia. Az oktatási intézmények ugyanis ezt a prezentációs apályt oktatják az új generációknak. 

Annak ellenére, hogy egyetemeken – ráadásul üzleti szakokon! – vannak két féléven át húzódó Prezentáció című tantárgyak, a prezentációt tanító tanárok döntő többsége maga sem tud akár nyomokban elfogadható prezentációt sem összeállítani.

Elnézve az anyagaikat, mintegy tizenöt-húsz évvel vannak lemaradva prezentációs ismeretekben a mai követelményektől.

Valójában mikorra, melyik évre készíted fel a diákjaidat? – kérdi Heidi Hayes Jacobsa2011-esNew York-i, neveléssel foglalkozóTEDx konferencián megtartott előadása kezdetén. Ő amerikai viszonylatban olyan 1982-re, maximum 1991-re tippel. Időutazásnak nevezi ezt az állapotot. Ez Magyarországra alkalmazva is tökéletesen megállja a helyét, azzal a különbséggel, hogy ez a Back to the past attitűd sokkal messzebbre nyúl vissza az időben. Elnézve, hogy miket (és hogyan) tanítanak, de legfőképp, hogy miket nem, arra kell következtetnünk, hogy az oktatás szerint az új generációknak is csak múltja van, jövője semmi. „Mi is le vagyunk maradva, és nem halunk bele, ti is túlélitek”, gondolják az oktatásügy mindenkori vezetői. Rosszul.

Nagy tanulság, ha az interneten ráklikkelsz például a Nemzeti Erőforrás Minisztérium Oktatási Hivatala egy-egy prezentációs anyagára. Ha a magyar közoktatást irányító szervezet olyan prezentációs kultúrával rendelkezik, mint amit ott láthatsz, akkor már nincs is több kérdés. Fej, hal, büdösödés.

PPT.jpg

A PowerPoint 1990-ben jelent meg. Azóta – 22 éve! – használják rosszul. Azóta egyenlő a PowerPoint a szöveggel túlzsúfolt diákkal. Azóta egyenlő az unalom fogalmával. Miközben pedig az unalmas, működésképtelen prezentációk oka nem a program, hanem az előadó, aki nem tud különbséget tenni a PowerPoint és a Word között. Mert nem oktatják rá, és mert ő maga sem érzi a tanulás szükségét, mielőtt kiállna a hallgatói elé.

Az önképzés

Hivatalos oktatási formákban az elvárásoknak megfelelő prezentációkészítést és prezentálást elsajátítani kizárt. Aki tehát felismeri, hogy a nyilvánosbeszéd-tudás karrier-alapkérdés, kénytelen önképzésre, tréningekre és coachingra hagyatkozni.

A színvonalas prezentálás nemcsak, hogy megtanulható, de kötelezően megtanulandó.

„Ha érdekes jövőt akarsz, akkor önképzési stratégiára van szükséged.” mondja Alexej Kapterev.Végezhető ez természetesen a Shaw-módszerrel is. „Úgy lettem szónok, ahogyan mások megtanulnak korcsolyázni. Addig csináltam bolondot magamból, amíg meg nem szoktam.„ – írta George Bernard Shaw.  Az autodidakta módszer nem elvetendő, de semmiképp nem várható tőle biztos, gyors és optimális eredmény. Ami az önképzést illeti, csakis minta alapján dolgozhatsz. A felkészülési tudásod fejlesztéséhez mások jó és rossz prezentációs anyagainak elemzése szolgálhat, az előadásmódod javításához pedig a saját prezentációidnak és a mások teljesítményeinek (vagy ami jobb: azok felvételeinek) elemzésével juthatsz közelebb.

A tréningek és a caoching

Az igazi fejlődéshez azonban hozzáértő külső szemre van szükség. Ezért az igazi, javasolt megoldás a tréning/coaching duó, mely az általános képzést, továbbá a felkészülés, az előadás és az előadói készségek fejlesztését szolgálhatja – egyes részterületekre (pl. alapkészségek, diadesign, animáció stb.) külön koncentrálva –, akár személyre szabottan. 

A tréning az alapok lefektetésére (pl. a folyamat rendszerszintű megértése, tudásállapot-felmérés, készségfejlesztési teendők meghatározása stb.) és/vagy egy-egy részterület (pl. felkészülés, célmeghatározás-tartalom-struktúra, diadesign) csoportos begyakorlására alkalmas.

A coaching mélyebbre hatol, egyéni vagy mikrocsoportos gyakorlati készség- és tudásfejlesztés. Konkrét hibák kijavítását, hiányosságok (pl. testbeszéd-gondok, szemkontaktushiány stb.) megszüntetését és a jó megoldások gyakorlati beidegződés-szintű rögzítését szolgálja. A coaching lényegi eszköze a kognitív disszonancia: az a tény, hogy ahol a hitek (pl. nem tudok mit csinálni a kezeimmel, vagy nem tudok meggyőzően, hitelesen beszélni) és a tettek (pl. a prezentációs gyakorlatok) konfrontálódnak, ott rendszerint a tettek győznek, és a gondolkodás, az attitűd változik meg annak megfelelően.

Egy fontos tanács: ha úgy döntesz, hogy trénerhez, vagy prezentációcoach-hoz fordulsz, előzetesen és alaposan ellenőrizd le az illető gyakorlati tudását, nézd meg előadását vagy annak felvételét, tekintsd meg egy-egy hallgatójának az előadói teljesítményét, és ha tetszett, amit láttál, csak akkor szegődj el hozzá tanulni. Ugyanis a trénerszakmának is megvan a maga dús, buja aljnövényzete. Ha nem vagy kellőképp körültekintő, könnyen találhatod magadat olyan képzési helyzetben, amelyben te magad jobban konyítasz az egészhez, mint a „tanárod”. 

Hogyan válassz tréninget, coach-ot?

Számtalan tréning kínálja magát az interneten. A legtöbb mindent megígér, és ha hiszel nekik, akkor képzeletben már a jelentkezés előtt Cicerónak számítasz. A baj akkor van, ha a tréningről kijövet is csak képzeletben számítasz annak. Hogyan válassz hát tréninget? Ha a Google-be beírod azt, hogy prezentációs tréning, akkor e sorok írásakor nem kevesebb, mint 47 100 találat érkezik két másodpercen belül. Ennek persze csak tört része a tréningajánlat, de a maradék is oly tekintélyes számú, hogy ezen az alapon lehetetlenné teszi a választást.

A gyakorlati szempontok

MIRE VAN SZÜKSÉGED? Először is azt kell eldöntened, hogy alapszintű, vagy haladó, esetleg mesterszintű tréningre van-e szükséged, és hogy azon belül általános, vagy egy-egy részterületre (mint például felkészülés, dizájn, előadás, stb.) kiterjedő képzésre.

KI A TRÉNER? A cégreferenciák nem jelentenek semmit. Téninget soha ne tréningcég és annak referenciális ügyfélköre alapján válassz, hanem mindig a tréner személye legyen a döntő! A tréner referenciáira légy kíváncsi! Ha a tréningcég nem tud konkrét referenciákat adni a tréner személyéről, az gyanús. Válassz olyan trénert, aki maga is előadó, méghozzá referenciákkal! Ez utóbbi egyrészt többnyire ellenőrizhető az interneten, főként abban a tekintetben, hogy gyakorló, hatásos előadó-e vagy sem.  Ha videó is elérhető egy-egy előadásáról, akkor azt is láthatod, hogy a stílusa illik-e hozzád. Ha mód van rá, célszerű korábbi hallgatóival is beszélned. (Igaz mindez a coachválasztásra is.)

MI AZ AJÁNLAT? A másik fontos döntési szempont az, hogy maga a képzés mit kínál. Mire terjed ki, az adott tréning tartalma. Milyen részterületeket fed le? Csak az előadást? Az előkészületeket? Az előadói készségeket is? A tartalom szélessége mennyire kompatibilis a tréning hosszával?

Például kérdés, hogy lesz-e lehetőséged a tréningen prezentációkra. Rögzítik-e ezeket? Megkapod-e az anyagukat valamilyen hordozón? Van-e mód a tréning után a teljesítményed elemzésére a trénerrel? Folytatható-e a tréning igényeid szerint, személyedre szabott coachinggal a tréner vezetésével, kijavítandó a főbb hiányosságaidat?

A tréningek legfontosabb értékmérői az eredmények. Vagyis, hogy konkrétan mennyivel lesz több a résztvevő akkor, amikor a végén távozik, ahhoz képest, amikor az elején elfoglalta a helyét a teremben. Vagyis, hogy konkrétan mit ígér a tréner a tréning résztvevőinek előzetesen, méghozzá számon kérhetően.

ELŐKÉSZÍTÉS? Fontos tréningválasztási szempontnak kell lennie annak, hogy milyen az előkészítés, van-e előzetes szint és/vagy igényfelmérés. Ami például engem illet, én e nélkül egyetlen felkérést sem vállalok el.

MILYEN HOSSZÚ? Milyen hosszú a tréning? A legtöbbjük egy vagy két napos, ezekben az esetekben a kérdés, hogy a munkád és egyéb kötelezettségeid megengedik-e a teljes részvételt. Pluszkérdés, hogy az időtartam és a kínált tartalom szinkronban áll-e egymással.

Az én gyakorlatomban az optimális megoldás egy háromlépcsős folyamat.

  • Workshop, amely alkalmas arra, hogy például egy cég csapatának általános prezentációs kultúráját felmérje és összehasonlítsa a kívánatos színvonallal, továbbá meghatározza a továbblépés konkrét teendőit. Ennek időtartama körülbelül 3-4 óra.
  • Tréning, amely az adott csapatra, méretre szabva sorra veszi azon területeket, amelyek az adott cég üzleti/eladási munkájában a legfontosabbak. Amely alkalmas arra, hogy tudatossá tegye a prezentációs munkát, hogy alapvetően hibás szokásokat, eljárásokat megtörjön, és, hogy olyan trükköket, eszközöket adjon a résztvevők kezébe, amelyeket ők akár már másnap használhatnak a gyakorlatban. Alkalmas továbbá arra, hogy a résztvevői prezentációk nyomán felmérje az egyes hallgatók fejlesztendő területeit. Egy tréning időtartama 1-2 nap.
    • Coaching, vagyis személyes, egyedi képzés. A tréningen felmerült egyéni hiányosságok kijavítása, gyengeségek eltüntetése. (például szemkontaktus-hiányok, testbeszéd problémák, beszédirány, beszédmód stb.) A coaching alkalmanként 1-1,5 óra, az alkalmak száma függ a coaching alanyától, az adott probléma mélységétől és természetétől. 

MENNYI? A tréningválasztás fontos szempontja természetesen az ár, ami az összes választási szempont közül talán a legbizonytalanabb tényező. Ugyanis azt látom, hogy az egyes tréningek árai egyáltalán nem tükrözik azok értékét. A nevetségesen olcsó, pár tízezer forintos részvételi díjú tréningek gyanúsak, de azt sem jelenthetjük ki, hogy a kiugróan magas árú képzések kiugróan magas tudást is adnak. Az viszont megállapítható, hogy minél alacsonyabb egy tréning részvételi díja, általában annál magasabb a résztvevők létszáma. Ez azt jelenti, hogy a program annál kevesebbet foglalkozik az egyéni igényekkel.

Kinek van szüksége prezentációs képzésre?

Más szóval: miért vennél részt tréningen, vagy miért küldenéd el a beosztottaidat képzésre? A válasz egyszerű: azért, hogy az eladási hatékonyságot növeld. Tudom, a tréningek drágák, de csak egy valami drágább. A tréningek elhagyása. Szerinted ki fizeti a céged prezentációinak a költségeit? Ha sikertelenek, ha viszik a pénzt, akkor természetesen te. Ha sikeresek és pénzt hoznak, akkor az üzletfeleid. Te pedig szabadon választhatsz, hogy melyiket szeretnéd.

Van olyan nemzetközi reklámügynökség Magyarországon, amely egy év alatt két kisebb tenderprezentációt nyert meg. És 36 vesztes prezentációt tartott. És a mai napig sem iktatta a képzési programjába első helyen a prezentáció-tudásmenedzsmentet. Sőt. Nincs is képzési programja. Ez az ügynökség ma az összeomlás szélén áll.

 

Szólj hozzá!

AZ ELŐADÁS ALATTI IDEGESSÉG TESZTJE

2014.09.22. 17:40 Kaszás György Címkék: teszt prezentáció tréning idegesség prezentáló

Az alábbi 25 megállapítás mindegyike az előadó prezentáció alatti idegességét jelző gyakorlati szimptóma. Jelöld test1.jpgmeg közülük azokat, amelyek igazak rád! Ezzel egyrészt egy tünetlistához jutsz, amelyben rögzíted a saját idegességfaktoraidat. Szembenézhetsz az előadás alatti idegességed összetevőivel, és egy alaphoz jutsz ahhoz, hogy eltüntethesd azokat.

  1. Pulpitust használsz, vagy asztalt, állványt, amely mögött állva adsz elő.

  2. Előadás közben fogod a peremét annak a bútordarabnak, amely mögött állsz.

  3. Előtted lévő monitor vagy laptop nélkül nem tudsz előadni.

  4. Nem működik a szemkontaktusod.

  5. Nem mozogsz.

  6. Ha lépdelsz valamennyit, akkor az automatikusan előre-hátra történik, és egy idő után téged is zavar. Akkor megállsz, majd kisvártatva azon kapod magadat, hogy ismét a tojógalamb-effektus vett erőt rajtad.

  7. Remeg a lábad és/vagy a kezed.

  8. Zavarnak a kezeid, nem tudsz mit kezdeni velük.

  9. Zsebre dugott kézzel beszélsz.

  10. Karba font, vagy az ágyékod előtt összemarkolt kezekkel beszélsz.

  11. Ha vannak kézgesztusaid, akkor azok gépiesek (pl. folyamatosan nyílnak-összezárulnak).

  12. Beszéd közben valamivel (toll, távirányító, aprópénz, slusszkulcs stb.) babrálsz.

  13. Sokszor fordulsz a vetítőfelület felé, miközben a hallgatóidhoz beszélsz.

  14. Néha nem jutnak eszedbe a szavak. 

  15. Remeg a hangod.

  16. Többször nem tudod elsőre kiejteni a szavakat.

  17. Kiszárad a szád.

  18. Sok az őőőő, aaaaa, eeeee a szavaid között, noha ez a hétköznapi beszédszituációkban nem jellemző rád.

  19. A levegővételed felgyorsul.

  20. Hadarsz, pedig ez prezentáción kívül nem szokásod.

  21. Inkább saját magaddal foglalkozol, a hallgatósággal szinte semmit.

  22. Hasmenés előtti érzéseid vannak.

  23. Szédülsz.

  24. Miközben beszélsz, folyamatosan a prezentációd végét várod.

  25. Kijelenthető, hogy nagyon kényelmetlenül, rosszul érzed magadat. 

A fenti tünetek soha nem jelentkeznek egyedül. Rendszerben működnek. Ha azonban ötnél több megállapítást igaznak tartasz magadra prezentálás/előadás közben, akkor bajban vagy! Fordulj prezentációtrénerhez vagy -coach-hoz! Az ő segítségével állapíthatod meg az okokat. Ezek háromfélék lehetnek: készségbeli hiányosságok, mentális gondok vagy felkészülésbeli problémák. A középsőkön pszichológus vagy orvos segíthet, a többivel pedig tréner vagy coach foglalkozik.

 

 

Szólj hozzá!

AZ ELŐADÁS ALATTI IDEGESSÉG CSÖKKENTÉSE

2014.09.22. 17:33 Kaszás György Címkék: prezentáció tréning idegesség prezentáló

„Agyunk a születésünk pillanatában kezd el működni, és nem áll le egészen addig, amíg ki nem állunk a nyilvánosság elé beszélni.” – mondta Sir George Jessel angol bíró. Miközben beszél az előadó, a gyomrában mintha pillangók repdesnének ide-oda. De ez a kisebb baj. Az előadás alatti idegesség számos elkerülhetö gonddal jár.IDEG1.jpg

  • Fizikai tünetekkel (remegés, izzadás, hangproblémák, feszültség stb.) vonja el az előadó figyelmét a hallgatóiról.
  • Lehetetlenné teszi – vagy hatástalanná – a szemkontaktust.
  • Átragad a hallgatókra.
  • Elszívja a figyelmüket a prezentáció tartalmától.
  • Kényelmetlenség-érzetet kelt bennük.
  • Rombolja az előadás sikerét.

 

Az előadás közbeni idegesség a prezentációs félelemlánc (általános félelem a nyilvános beszédtől – prezentáció előtti idegesség – prezentáció alatti idegesség) utolsó láncszeme. Következmény.

IDEG2.jpg

Ez azt jelenti, hogy egyedül, előzmények nélkül nem lép fel, és a többi fennállása alatt nem szüntethető meg. Következésképpen előbb az előző kettőt kell eltüntetni, de legalább lecsökkenteni, és akkor ez automatikusan elmarad. A nélkül a prezentáció alatt csak arra törekedhetünk, hogy uralkodjunk az idegességünkön.

 

Gyakorlati tanácsaim a következők:

 

  • Ne támaszkodj a kezeddel! Ez a veszély azokat az előadókat fenyegeti, akik asztal vagy pulpitus mögül beszélnek. Megmarkolják az előttük álló objektumot, esetleg rátámaszkodnak, miáltal az átveszi a kezük remegését (Ezt szerencsétlen esetben az egész közönség felerősítve hallja a mikrofon segítségével), majd ezt a remegést átveszi az egész testük. Ez nyilván még idegesebbé teszi őket, amitől a kezük még jobban remeg, s ez belehajtja egy remegésspirálba őket.

 IDEG3.jpg

 

 

 

 

 

  • Használd az ujjkontaktust! Az előbb említett támaszkodás azért gyakori, mert a beszélőknek valamilyen testkontaktusra van szükségük. Elvben az jelenti számukra a biztonságot, egymagukban állva pedig elveszettnek, gyengének érzik magukat. A szakirodalom ennek feloldására javasolja azt, hogy beszéd közben érintsük össze a hüvelyk- és mutatóujjunkat. Ez hallgatóságnak nem tűnik fel, számunkra viszont biztosítja a testkontaktus-érzést.

 

  • Előadás közben ne magadra figyelj! Az önértékelés ideje később, a prezentáció után jön el. Figyelmed célpontja a hallgatóság és a mondandód legyen!

 

  • Légy aktív! Minél hamarabb indulsz el a közönség felé, minél előbb létesítesz szemkontaktust, minél előbb szólítod meg őket, kérdezel tőlük, és kerülsz ezzel valódi kommunikációs helyzetbe velük, annál hamarabb oldódik az idegességed.

 

  • Végül pedig alakítsd ki a helyes attitűdöt! A prezentáció nem túlélőtúra. Persze, ahogy korábban már említettem, nem árt, ha előadó és hallgatósága élve távozik a helyszínről. A prezentáció nem tartható meg sikeresen félelemből, vagy kényszerből.

 

Mindezek előtt azonban a biztos recept a gondos felkészülés, a próbák, a kipróbált, saját kezűleg beállított technika és a tudatos rutinszerzés. Ezek feleslegessé teszik a fenti pontokba szedett okosságokat.

 

Szólj hozzá!

AZ INTERAKTÍV KEZDÉS

2014.09.22. 17:26 Kaszás György Címkék: prezentáció tréning testbeszéd interakció

Interakcióigény dolgában a legérzékenyebb rész a prezentáció kezdete. Minél hamarabb kezded az interakciót, annál erősebb a hatása. A kezdéskor ugyanis még friss a hallgatóságod, még nem romlik koncentrációjuk, még vannak tele várakozással. Még kíváncsiak, még motiváltak.

Ráadásul a kezdés utáni azonnali interaktivitás csökkenti az előadói stresszedet, összehoz a hallgatóiddal, és ha működik a teremben, mindenki számára természetessé varázsolja a helyzetet. Minél hamarabb adsz a hallgatóknak alkalmat arra, hogy aktívan bekapcsolódjanak, hogy reagáljanak, annál hamarabb ismerik fel, hogy ők valódi részei az eseménynek, nem pedig csak tanúi. Annál hamarabb érzik azt, hogy a prezentációd nem rólad szól, hanem róluk, érzik, hogy fontos – ha nem a legfontosabb – részei az eseményeknek. Az interakció megadja az alaphangot, atmoszférát teremt.

Kezdj egy kérdéssel! „Ki ért egyet azzal, hogy…?”. Ha megjön a válasz, akkor folytatható tovább az „És miért?” kérdéssel.

Jól működő módszer a kézfeltétellel való szavazás. „Azok tegyék fel a kezüket, akik…” „Akik feltették, miért?” „Akik nem tették fel, miért?” Ez a módszer már a legelején párbeszédet alapoz meg.

Kezdődhet segítségkéréssel is. „Kérem, segítsenek abban, hogy összegyűjthessük mindazt, amit a mai témánkkal kapcsolatosan éreznek és gondolnak!” 

Amint lehet, menj be a hallgatók közé, vagy menj közel az első sorban ülőkhöz! Ez akkor is jó módszer, ha színpadi konferencia-előadást tartasz. A világításért felelős technikai személyzet ugyan nem fog szeretni, de nem is azért vagytok ott. Se te, se ők.

A legtöbb prezentáló sajnos nem gondol a hallgatóság részvételére, arra, hogy ez a prezentáció előadásának alkatrésze. A legtöbb előadó beszél a hallgatóihoz, nem pedig beszélget velük. Csökkentsd eggyel számukat!

Az interaktív kezdés szuper példáját nézd meg Sally Hogshead előadásának felvételén: https://www.youtube.com/watch?v=nG0WiP5ux1Q

SALLY.jpg

Szólj hozzá!

AZ INTERAKCIÓ

2014.09.22. 17:23 Kaszás György Címkék: prezentáció tréning testbeszéd interakció prezentáló

Ahogyan azt a vonatkozó kutatások eredményeiből látjuk, a prezentáció-előadók egyik legmeghatározóbb félelme az, hogy miközben beszélnek, elveszítik a hallgatóság figyelmét. Például a már korábban idézett, a Kreatívval közösen végzett felmérésem során a megkérdezettek 42 /!/ százaléka nevezete meg a prezentációs félelmi faktorai között azt, hogy unalmassá válhat a hallgatóság számára. Említésszámot tekintve ez volt a kiugróan legmagasabb félelmi ok. Az utána következő, a vészhelyzetekre vonatkozó mindössze 26% volt. Mondhatnánk erre azt, hogy olyan prezentációt kell csinálni, hogy a figyelemvesztés ne történhessen meg. Azonban a megoldás nem ilyen egyszerű. Szükség van másra is, mégpedig a hallgatók figyelmének tudatos megragadására és megtartására. Ennek pedig a legjobb eszköze az interaktivitás.

INT1.jpg

A legtöbb hallgató úgy érkezik a prezentációdra, hogy elfogadja a tradicionális szereposztást, miszerint te beszélsz, és ő hallgat. Ha ezt a modellt megtöröd, és az egyirányú kommunikációt interakcióvá változtatod, máris partnerekre lelsz. Az interakció nem más, mint folyamatos szerepcsere. Az előadó beszél, a hallgató hallgat, majd az előadó hallgat, és a hallgató beszél.

Figyelemhossz és interakció

A hallgató figyelme véges és változó intenzitású. Ez még a legjobb előadó és a legjobb előadás esetén is így van. A hallgatói figyelem az átlagos prezentációkon a hullámvasúthoz hasonlít. Nemcsak abban, hogy fel-le mozog. A hullámvasút szerelvényét induláskor felhúzzák a pálya legmagasabb pontjára, majd onnan zúdul alá, hogy ismét felkapaszkodjon, de ezután már egyre alacsonyabb csúcsokra.

INT2.jpg

Ezt a metódust kell figyelemmel kísérnie az előadónak és a völgyekben bevetnie az interaktivitás fegyverét. Ha megfelelő intenzitással teszi ezt, akkor a lefelé mutató irányt is függőlegesség változtathatja. Hogy milyen hosszú egy átlagos figyelemszakasz? Erre nézvést különféle forrásokból származó, egészen eltérő számokkal találkozhatunk, a 3 perctől egészen a 20 percig bezárólag. Tovább csökkenti az adatok értékét, hogy sehol nem olvasható mellettük leellenőrizhető hivatkozás. A figyelemspan nem abszolút fogalom. Szubjektív érték, amely sok dologtól függ: egyéntől, helyzettől, környezettől, az előadó és az előadás színvonalától, és így tovább.

Akkor jársz tehát jól, ha az előadásod alatt 4-6 percenként történik valami olyan, amely hallgatói választ kíván és vált ki, mert azzal folyamatosan fenntarthatod a hallgatói figyelmet. Elérheted, hogy a hallgatóid mentálisan valóban jelen legyenek. A hallgatói részvétel fajtái aránylag széles skálán helyezkednek el. Az egyszerű gondolkodásra/átgondolásra való felszólítástól a kérdezésen át egészen odáig terjednek, hogy a hallgatóság egy-egy tagja kiáll a pódiumra és ott beszél vagy mutat be valamit.

Szólj hozzá!

A SZEMKONTAKTUS

2014.09.22. 17:19 Kaszás György

Ford elnökről szólt annak idején az Amerika-szerte közismert megállapítás, hogy oly egyszerű, hogy egy időben vagy rágógumizik, vagy megy. Noha a mondat betűhű eredetije Lyndon B. Johnson kopirájtja, és kissé fapadosabb megfogalmazás (“Jerry Ford is so dumb he can't fart and chew gum at the same time.” – Jerry Ford olyan ostoba, hogy képtelen egyszerre szellenteni és rágógumizni.), a lényege az, hogy a figyelem megosztásának nehézségéről szól. (Vagyis, amire Johnson a maga közvetlen stílusában célzott, hogy nem Gerard Ford lesz a multitaszkolás szobrának modellje.)

A legtöbb gyakorlatlan előadó automatikus kérdése az, hogy hogyan lehetséges a prezentációra való koncentrálás mellett tudatos szemkontaktust tartani a hallgatókkal. A beszéd és a szemkontaktus nem két elszigetelt dolog. Részei egymásnak, szorosan összetartoznak.  Vegyük csak példának a hétköznapi helyzetet, amikor a taxi utasa a hátsó ülésről beszélget a sofőrrel! Önkéntelenül a visszapillantó tükrön keresztül találkozik a pillantásuk. És a szemkontaktus csak akkor szakad meg, ha nem beszélnek egymáshoz.

Ha ez így van, akkor mi az oka a sok-sok szemkontaktushiányos előadásnak? A szemkontaktus automatikusan elmarad, ha az előadó bizonytalan a készségei dolgában. Vagy, ha nem bízik az anyagában. Vagy, ha nem tudja – mert nem próbálta el – a mondandóját. Elmarad akkor is, ha nem használ klikkert (távirányítót), hanem minden egyes diaváltást a page down lenyomásával intéz. Ilyenkor annyiszor kapcsolódik át a figyelme a hallgatóságáról a gépére és vissza, ahány dia, vagy ahány animáció van az anyagában.

A következmények? Képzeljük el azt, hogy Montgomery Flagg híres I want you for U.S. Army plakátján Uncle Sam nem a szemünkbe néz! Sőt! Ne is képzeljük el, nézzük meg inkább!

 

Azt látjuk, hogy az eredeti plakáton a kalapos öregemberre nézünk, míg a többi esetben abba az irányba, amerre az ő szeme néz. Hiába mutat ránk az ujjával. Ha a szemek iránya és a gesztus nincs szinkronban egymással, akkor ugyanez a zavar jön létre a befogadói oldalon is. Tehát, ha beszéd közben nem a hallgatóinkra nézünk, akkor csinálhatunk bármit, nem jön létre közöttünk a kapcsolat. Ez az egyik következmény. 

A másik pedig a hitelesség hiánya. Aki nem néz a másik szemébe, az vagy hazudik, és azt akarja palástolni, vagy alszik, és álmában beszél. Még a vak is megérzi, ha nem rá nézel, miközben hozzá beszélsz. Ha valaki elkerüli a szemkontaktust, akkor hiteltelennek, vagy félénknek, vagy idegesnek tűnik. A partnere pedig kényelmetlenül érzi magát.

 

Szólj hozzá!

A TECHNIKA ÖSSZEÁLLÍTÁSA ÉS KIPRÓBÁLÁSA

2014.09.22. 17:19 Kaszás György

Ez áll a prezentáció előtt az összeszerelésből (a magunkkal vitt technikát természetesen indulás előtt kipróbáljuk), a hangpróbából, amely vonatkozik a prezentációs technika ellenőrzésére, beállítására, a képbeállításra (élesség, képméret, projektor, vászonirány, kép széleinek párhuzamossága), a klikker kipróbálása, végül a prezentáció nyitóképének slideshow-ban történő beállítására.

A konferencia-előadáson a teljes biztonság érdekében saját laptopot használunk, így a technika beállítása a gép és a helyi technika együttes kipróbálását (képfelbontás-beállítás és hang) jelenti, továbbá a mikrofon ellenőrzését. Ez utóbbi minden körülmények között ruhára csíptetett legyen. Álló mikrofon a kalodahatás miatt szóba se jöhet, a kézi mikrofon pedig két dolog miatt nem használható. Egyrészt azért, mert átható táncdalénekes-érzetet kölcsönöz az előadónak, de ami még ennél is veszélyesebb: a kézi mikrofon tartása gyakorlatilag megbénítja, kővé változtatja a test felét. Alkalmatlanná teszi bármilyen nonverbális kommunikációra, gesztusra, kifejező mozgásra.

 

Szólj hozzá!

A SZEMKONTAKTUS

2014.09.22. 17:18 Kaszás György Címkék: prezentáció tréning testbeszéd szemkontaktus prezentáló

Ford elnökről szólt annak idején az Amerika-szerte közismert megállapítás, hogy oly egyszerű, hogy egy időben vagy rágógumizik, vagy megy. Noha a mondat betűhű eredetije Lyndon B. Johnson kopirájtja, és kissé fapadosabb megfogalmazás (“Jerry Ford is so dumb he can't fart and chew gum at the same time.” – Jerry Ford olyan ostoba, hogy képtelen egyszerre szellenteni és rágógumizni.), a lényege az, hogy a figyelem megosztásának nehézségéről szól. (Vagyis, amire Johnson a maga közvetlen stílusában célzott, hogy nem Gerard Ford lesz a multitaszkolás szobrának modellje.)

A legtöbb gyakorlatlan előadó automatikus kérdése az, hogy hogyan lehetséges a prezentációra való koncentrálás mellett tudatos szemkontaktust tartani a hallgatókkal. A beszéd és a szemkontaktus nem két elszigetelt dolog. Részei egymásnak, szorosan összetartoznak.  Vegyük csak példának a hétköznapi helyzetet, amikor a taxi utasa a hátsó ülésről beszélget a sofőrrel! Önkéntelenül a visszapillantó tükrön keresztül találkozik a pillantásuk. És a szemkontaktus csak akkor szakad meg, ha nem beszélnek egymáshoz.SZEM1.jpg

Ha ez így van, akkor mi az oka a sok-sok szemkontaktushiányos előadásnak? A szemkontaktus automatikusan elmarad, ha az előadó bizonytalan a készségei dolgában. Vagy, ha nem bízik az anyagában. Vagy, ha nem tudja – mert nem próbálta el – a mondandóját. Elmarad akkor is, ha nem használ klikkert (távirányítót), hanem minden egyes diaváltást a page down lenyomásával intéz. Ilyenkor annyiszor kapcsolódik át a figyelme a hallgatóságáról a gépére és vissza, ahány dia, vagy ahány animáció van az anyagában.

A következmények? Képzeljük el azt, hogy Montgomery Flagg híres I want you for U.S. Army plakátján Uncle Sam nem a szemünkbe néz! Sőt! Ne is képzeljük el, nézzük meg inkább!

SZEM2.jpg

Azt látjuk, hogy az eredeti plakáton a kalapos öregemberre nézünk, míg a többi esetben abba az irányba, amerre az ő szeme néz. Hiába mutat ránk az ujjával. Ha a szemek iránya és a gesztus nincs szinkronban egymással, akkor ugyanez a zavar jön létre a befogadói oldalon is. Tehát, ha beszéd közben nem a hallgatóinkra nézünk, akkor csinálhatunk bármit, nem jön létre közöttünk a kapcsolat. Ez az egyik következmény. 

A másik pedig a hitelesség hiánya. Aki nem néz a másik szemébe, az vagy hazudik, és azt akarja palástolni, vagy alszik, és álmában beszél. Még a vak is megérzi, ha nem rá nézel, miközben hozzá beszélsz. Ha valaki elkerüli a szemkontaktust, akkor hiteltelennek, vagy félénknek, vagy idegesnek tűnik. A partnere pedig kényelmetlenül érzi magát.

 

Szólj hozzá!

A TECHNIKA ÖSSZEÁLLÍTÁSA ÉS KIPRÓBÁLÁSA

2014.09.22. 17:11 Kaszás György Címkék: prezentáció tréning testbeszéd prezentáló

MÁRVÁNY1.jpgEz áll a prezentáció előtt az összeszerelésből (a magunkkal vitt technikát természetesen indulás előtt kipróbáljuk), a hangpróbából, amely vonatkozik a prezentációs technika ellenőrzésére, beállítására, a képbeállításra (élesség, képméret, projektor, vászonirány, kép széleinek párhuzamossága), a klikker kipróbálása, végül a prezentáció nyitóképének slideshow-ban történő beállítására.

A konferencia-előadáson a teljes biztonság érdekében saját laptopot használunk, így a technika beállítása a gép és a helyi technika együttes kipróbálását (képfelbontás-beállítás és hang) jelenti, továbbá a mikrofon ellenőrzését. Ez utóbbi minden körülmények között ruhára csíptetett legyen. Álló mikrofon a kalodahatás miatt szóba se jöhet, a kézi mikrofon pedig két dolog miatt nem használható. Egyrészt azért, mert átható táncdalénekes-érzetet kölcsönöz az előadónak, de ami még ennél is veszélyesebb: a kézi mikrofon tartása gyakorlatilag megbénítja, kővé változtatja a test felét. Alkalmatlanná teszi bármilyen nonverbális kommunikációra, gesztusra, kifejező mozgásra.

 

Szólj hozzá!

A PULPITUS

2014.09.22. 17:03 Kaszás György Címkék: prezentáció proba tréning testbeszéd

A kenPULP1.jpgtaurok és a faunok, a rég ködbe veszett idők mesés lényei, felül ember, alul ló, illetve felül ember, alul kecske teremtmények. Modernkori utódjuk a pulpitusember. A felül ember, alul láda lény. Amíg a kentaurok nőket raboltak, addig a pulpitusemberek a konferenciahallgatóságok idejét és türelmét rabolják.

Ők azok az unalmas előadók, akik a pulpitus mögé elbújva beszélnek. A nyilvánossági zóna távolságát tartják, de nem használják, mert a menedékükként szolgáló láda tökéletesen elválasztja őket a hallgatóságuktól. Elnézem őket, és időről időre olyan érzésem támad, mintha Szent László hermáját látnám, amint felolvas egy fadoboz tetején. Vagy mintha Kemény Henrik Vitéz László előadását próbálnák utánozni. (Vagy nem is: hiszen ez – a bábelőadással szemben – egyáltalán nem szórakoztató.) Az egész inkább olyan érzetet kelt bennem, mintha a becsinált előadó a biztos fedezéke mögül jelezné a megadását.

PULP2.jpg

Miért is nem javaslom a pulpitust?

  • A láda a teljes előadói mozdulatlanság garanciája. És tudod: ami nem mozog, az nem is él.

PUL3.jpg

  • A pulpitus a beszédhangon kívül minden más előadói eszköz használatát kizárja. Az előadó csak hangforrás. Az eredmény a lehetséges előadói csatornák leszűkítése egyre.

PUL4.jpg

 A pulpitus a hallgatóság számára nem egyéb, mint egy méretes hangfal, egy emberfigura-mellszobordísszel a tetején. PUL5.jpg

  • És a legfontosabb: ahogy egy-egy pulpitusember ott áll a láda mögött, lábait lehorgonyozva, kezeivel a két szélét markolva, száját pedig a mikrofonhoz rögzítve, az maga a középkori kaloda modern változata.

 PUL6.jpg

És kalodában szenvedni lehet, nem pedig előadni. Igen: a pulpitus mögött álló rendszerint szenved. Ahogy a pulpitussal szemben ülők is ugyanazt teszik.

Hogy mire jó akkor a pulpitus? Arra, hogy legyen mit eltávolíttatnod a színpad közönség által látható helyeiről. Ha viszont erre nincs módod, akkor arra jó, hogy minél gyorsabban ellépj mellőle, elé állj, majd onnan indulva szabadon mozogj a rendelkezésedre álló területen. Foglald el a parancsnoki pozíciót, ha már te vagy a saját előadásodon a parancsnok!

 

Szólj hozzá!

süti beállítások módosítása