Miért oly harmatosak a prezentációk? Mert a hivatalos oktatás nem – vagy nem megfelelően – foglalkozik a témával. Mert egyébként is alig vannak, akik megfelelően foglalkoznak vele. Mert alig vannak, akik motiváltak a megfelelő szint elsajátítására. Ezek a válaszok igazak. Rendben, de miért lehetnek igazak? Mi teszi lehetővé azt, hogy igazak legyenek?

Kurt Lewin szerint a viselkedés az egyén és a környezete együttes működésétől függ. Erre még egy képletet is felállított, a Lewin féle viselkedés-függvényt.

Noha Lewin nem feltétlenül erre gondolt teóriája kidolgozásakor, mégis, a prezentációs kultúra átlagosan alacsony szintje is kiválóan magyarázható ezzel. És tovább pontosítható egy másik elmélet, a Betört ablakok szindróma segítségével, amit George L. Kelling és James Q. Wilson írt le a The Atlantic Montly Magazinban 1982 márciusában, és amely alapvetően a kriminalisztika, a köz- és tulajdonbiztonság témáját érinti.

A teória annak bizonyítása, hogy a bűnözést a rend hiánya és a káosz szüli. Ha egy ház egyik ablaka betörik, és senki nem üvegezteti be újra, akkor ez azt kommunikálja, hogy senki nem foglalkozik a házzal, és szabad a vásár. Azt sugallja, hogy mindent lehet. Ennek következményeként mind több ablakot törnek be, s ez az állapot fertőzésként terjed. Egy káoszspirálról van tehát szó, amely a városi környezet összes negatív jelenségét jellemzi, a szemeteléstől a falfirkákon át a közlekedési morál romlásáig.

Visszatérve a tárgyunkhoz: a prezentációk Betört ablak szindrómája azt jelenti, hogy nem teszünk semmit a gyenge, gyilkos prezentációk ellen, s azok ettől etalonná, standarddá válnak. De a helyzet, a kilátások még ennél is rosszabbak.

A rossz példa ragadós. A kezdők, gyakornokok, juniorok azt látják, hogy jól fizetett főnökeik mérhetetlenül gyenge prezentációs teljesítményeikkel jutnak előre a ranglétrán. (A kezdők, gyakornokok, juniorok azt persze nem látják, hogy példaképeik mekkora károkat okoznak ezzel a cégüknek.) Így öröklődik és romlik menedzsergenerációról menedzsergenerációra az elfogadottnak tartott prezentálótudás.

Hogy miért nem teszünk semmit a gyilkos prezentációk ellen? Hogy miért válik betört ablakká a legtöbb prezentáció? Azt mondjuk, hogy túl elfoglaltak vagyunk. Elfoglaltak a saját magunk képzésére, a felkészülésre, a gyakorlásra, és arra, hogy megtanuljunk előadni. De van egy icipici gyanúm. Nevezetesen, hogy az elfoglalt szót a lusta szó szinonimájaként használják a gyenge prezentálók. Ugyanis, ha nem így lenne, akkor nem lennének profi, kiemelkedő színvonalú előadók. Jobban mondva, csak a nyugdíjasok, a háremhölgyek és a munkanélküliek prezentálnának kiválóan, mert ők nem elfoglaltak, ugyebár.