„Agyunk a születésünk pillanatában kezd el működni, és nem áll le egészen addig, amíg ki nem állunk a nyilvánosság elé beszélni.” – mondta Sir George Jessel angol bíró. Miközben beszél az előadó, a gyomrában mintha pillangók repdesnének ide-oda. De ez a kisebb baj. Az előadás alatti idegesség számos elkerülhetö gonddal jár.
- Fizikai tünetekkel (remegés, izzadás, hangproblémák, feszültség stb.) vonja el az előadó figyelmét a hallgatóiról.
- Lehetetlenné teszi – vagy hatástalanná – a szemkontaktust.
- Átragad a hallgatókra.
- Elszívja a figyelmüket a prezentáció tartalmától.
- Kényelmetlenség-érzetet kelt bennük.
- Rombolja az előadás sikerét.
Az előadás közbeni idegesség a prezentációs félelemlánc (általános félelem a nyilvános beszédtől – prezentáció előtti idegesség – prezentáció alatti idegesség) utolsó láncszeme. Következmény.
Ez azt jelenti, hogy egyedül, előzmények nélkül nem lép fel, és a többi fennállása alatt nem szüntethető meg. Következésképpen előbb az előző kettőt kell eltüntetni, de legalább lecsökkenteni, és akkor ez automatikusan elmarad. A nélkül a prezentáció alatt csak arra törekedhetünk, hogy uralkodjunk az idegességünkön.
Gyakorlati tanácsaim a következők:
- Ne támaszkodj a kezeddel! Ez a veszély azokat az előadókat fenyegeti, akik asztal vagy pulpitus mögül beszélnek. Megmarkolják az előttük álló objektumot, esetleg rátámaszkodnak, miáltal az átveszi a kezük remegését (Ezt szerencsétlen esetben az egész közönség felerősítve hallja a mikrofon segítségével), majd ezt a remegést átveszi az egész testük. Ez nyilván még idegesebbé teszi őket, amitől a kezük még jobban remeg, s ez belehajtja egy remegésspirálba őket.
- Használd az ujjkontaktust! Az előbb említett támaszkodás azért gyakori, mert a beszélőknek valamilyen testkontaktusra van szükségük. Elvben az jelenti számukra a biztonságot, egymagukban állva pedig elveszettnek, gyengének érzik magukat. A szakirodalom ennek feloldására javasolja azt, hogy beszéd közben érintsük össze a hüvelyk- és mutatóujjunkat. Ez hallgatóságnak nem tűnik fel, számunkra viszont biztosítja a testkontaktus-érzést.
- Előadás közben ne magadra figyelj! Az önértékelés ideje később, a prezentáció után jön el. Figyelmed célpontja a hallgatóság és a mondandód legyen!
- Légy aktív! Minél hamarabb indulsz el a közönség felé, minél előbb létesítesz szemkontaktust, minél előbb szólítod meg őket, kérdezel tőlük, és kerülsz ezzel valódi kommunikációs helyzetbe velük, annál hamarabb oldódik az idegességed.
- Végül pedig alakítsd ki a helyes attitűdöt! A prezentáció nem túlélőtúra. Persze, ahogy korábban már említettem, nem árt, ha előadó és hallgatósága élve távozik a helyszínről. A prezentáció nem tartható meg sikeresen félelemből, vagy kényszerből.
Mindezek előtt azonban a biztos recept a gondos felkészülés, a próbák, a kipróbált, saját kezűleg beállított technika és a tudatos rutinszerzés. Ezek feleslegessé teszik a fenti pontokba szedett okosságokat.