Interakcióigény dolgában a legérzékenyebb rész a prezentáció kezdete. Minél hamarabb kezded az interakciót, annál erősebb a hatása. A kezdéskor ugyanis még friss a hallgatóságod, még nem romlik koncentrációjuk, még vannak tele várakozással. Még kíváncsiak, még motiváltak.

Ráadásul a kezdés utáni azonnali interaktivitás csökkenti az előadói stresszedet, összehoz a hallgatóiddal, és ha működik a teremben, mindenki számára természetessé varázsolja a helyzetet. Minél hamarabb adsz a hallgatóknak alkalmat arra, hogy aktívan bekapcsolódjanak, hogy reagáljanak, annál hamarabb ismerik fel, hogy ők valódi részei az eseménynek, nem pedig csak tanúi. Annál hamarabb érzik azt, hogy a prezentációd nem rólad szól, hanem róluk, érzik, hogy fontos – ha nem a legfontosabb – részei az eseményeknek. Az interakció megadja az alaphangot, atmoszférát teremt.

Kezdj egy kérdéssel! „Ki ért egyet azzal, hogy…?”. Ha megjön a válasz, akkor folytatható tovább az „És miért?” kérdéssel.

Jól működő módszer a kézfeltétellel való szavazás. „Azok tegyék fel a kezüket, akik…” „Akik feltették, miért?” „Akik nem tették fel, miért?” Ez a módszer már a legelején párbeszédet alapoz meg.

Kezdődhet segítségkéréssel is. „Kérem, segítsenek abban, hogy összegyűjthessük mindazt, amit a mai témánkkal kapcsolatosan éreznek és gondolnak!” 

Amint lehet, menj be a hallgatók közé, vagy menj közel az első sorban ülőkhöz! Ez akkor is jó módszer, ha színpadi konferencia-előadást tartasz. A világításért felelős technikai személyzet ugyan nem fog szeretni, de nem is azért vagytok ott. Se te, se ők.

A legtöbb prezentáló sajnos nem gondol a hallgatóság részvételére, arra, hogy ez a prezentáció előadásának alkatrésze. A legtöbb előadó beszél a hallgatóihoz, nem pedig beszélget velük. Csökkentsd eggyel számukat!

Az interaktív kezdés szuper példáját nézd meg Sally Hogshead előadásának felvételén: https://www.youtube.com/watch?v=nG0WiP5ux1Q