A nyilvános beszéd mesterségének (művészetének?) alapjait a Rétorikában papírra vető Arisztotelész szerint a retorikai alaphelyzetet három összetevő határozza meg: a beszélő, a beszéd és a hallgató. Azt is kimondta, hogy a kommunikáció sikere három feltételtől függ. Ezek a következők:

• Képes-e a beszélő a hallgatóság meggyőzésére?
• Megfelelő-e maga a beszéd tartalmilag és formailag arra, hogy meggyőzze a hallgatókat?
• A hallgató nyitott-e, motiválható-e az adott beszéd témájával kapcsolatosan?

Ennek fényében értékelhető csak igazán, hogy a mai prezentációs képzések a három feltétel közül az elsővel – a legfontosabbal! – semmit nem foglalkoznak.

Pedig kőkemény áruról van szó! A magabiztos nyilvános beszéd készsége egyike a legkeresettebb, legkelendőbb képességeknek. A cégek és egyéb testületek szüntelenül keresik a hatásosan eladni, előadni, prezentálni képes munkatársakat. Azokat, akik értik, tudják, hogyan lehet a hallgatóság figyelmét felkelteni, fenntartani, magukra és a mondandójukra irányítani, és végig egy hullámhosszon maradni velük. Akik valódi, átütő meggyőző- és eladóerővel rendelkeznek.

A prezentációkurzusok, tréningek zöme kizárólag az előadást helyezi középpontba. Többnyire sztereotip módon. Hogyan küzdd le a félelmedet (de igazából nem tanítja meg, csak lelkesít), hogyan öltözz (alkalomnak megfelelően, naná), hogyan állj, mit csinálj a kezeiddel, honnan tudod, ha a hallgatóságod unja az előadásodat, és mit tegyél ilyenkor stb. Ez a legegyszerűbb: bebizonyítani egy csapat embernek, hogy milyen béna.

Aránylag sokkal kevesebb prezentációképzés foglalkozik valamelyest a felkészülés kérdésével. Hát a többi miért nem? Egyszerű a válasz: mert macerás lenne.

És – lehet, hogy nem néztem kellőképp utána, de – még életemben nem találkoztam olyan prezentációtréninggel, amely figyelmet szentelne a legfőbb kérdésnek. Annak, tudni illik, hogy az ember, aki odaáll majd beszélni, szóval, hogy ő megfelelő-e arra a feladatra, s ha igen, akkor milyen mértékben, és mit kellene tennie az alkalmassága növelésére.

A mindennapok prezentáció-előadói úgy állnak emberek elé, hogy nem tudják, megvannak-e a szükséges képességeik hozzá! Sőt azt se tudják, hogy egyáltalán milyen alapképességekre lenne szükségük ahhoz, hogy egyáltalán odaállhassanak! Nem ismerik az agyfélteke-dominanciájukat, a stressz- és félelemkezelő készségüket, nincsenek tisztában a figyelmi és memóriaképességeik helyzetével, továbbá a verbális és nonverbális kommunikációs eszközeik működési szintjével sem. Hogyan lehetnének akkor magabiztosak, tudatosak, meggyőzőek? Hogyan lehetnének jók? A festői alapkészségek ismerete nélkül milyen Mona Lisát festett volna Leonardo? Alapkészségek nélkül milyen tornyot épített volna Eiffel? Képességei fejlesztése nélkül hogyan beszélt volna Démoszthenész? Lehet, hogy egy dadogó, motyogó, levegővételi gondokkal küzdő szerencsétlen maradt volna csupán?

Vajon miért gondolja akkor prezentálók tömege, hogy a saját alapkészségeik ismerete és fejlesztése nélkül – vagyis a teljes megalapozatlanságból fakadó naiv bizonytalanságban – képesek elfogadható előadói teljesítményt nyújtani? És miért gondolja a prezentációtrénerek döntő többsége azt, hogy hallgatóik alapkészségeinek negligálásával lehetséges színvonalas, hatásos előadókat képezniük belőlük? Vajon mi az oka annak, hogy senki nem foglalkozik az alapokkal? Fogalmam sincs róla. Csak azt látom, hogy a prezentációs kultúra mérhetetlenül alacsony szinten áll.  Látom a kínlódó előadókat és szenvedő hallgatóságaikat. Az eredménytelen prezentációkat. És szoros összefüggést vélek felfedezni ezek és a képzettségi/képzési hiányosságok között.

Az a határozott véleményem, hogy amit a prezentációs szakma – előadók, trénerek, coachok – negligál, amit senki nem tanul és nem tanít meg, pont az a legfontosabb: az előadói alapkészségek egységes rendszere, és az azzal való bánni tudás. Ez az, ami nélkül a másik két prezentációsiker-összetevő – a felkészülés és az előadás – semmit sem, vagy nagyon keveset ér. Konkrétan azért, mert e kettő színvonala az alapkészségek fejlettségétől függ, arra épül fel. Ezek ismerete és tudatos használata nélkül a prezentáció csak egy ház, amelyet alapok nélkül húztak fel, ráadásul a mocsár közepén. És ez az, amiért az átlagosan gyenge prezentálók úgy is érzik magukat a pódiumon, mintha épp egy ilyen házban kellene eltölteniük egy-egy előadásnyi időt.

És ez az oka annak, hogy létrehoztam a saját prezentációtréning és -coaching metódusomat PrezentációƷ^© néven, melynek a lényege a komplexitás és  a rendszerszerűség. Egy három, egymásra épülő, egymásból következő, egymástól függő összetevőből összeálló prezentációkészség-fejlesztő és prezentációs szisztémáról van szó: az előadói alapkészségek, a prezentációs felkészülés, és az előadásmód triója játszik együtt.