A kész prezentációanyag még korántsem minden. Hiányzik belőle az előadó. A válasz arra, hogy hogyan lesz az egészből előadás. Ez a hiány az előkészítő fázis utolsó szakaszával, a próbákkal pótolható.
„Sok előadó azt hiszi, hogy a prezentációja abban a pillanatban van készen, amikor a PowerPoint-printen a festék megszárad. Ha fejben futottad át a prezentációdat, és késznek érzed magadat az előadására, akkor gondold át ezt még egyszer! Ameddig nem próbáltad el hangosan és többször, addig nem tudhatod, hogy mi működik és mi nem, mi az, ami megakaszt, mi túl bonyolult, vagy mi hangzik idegenül a szádból.” Stephanie Scotti prezentációtréner és -coach mondatai ezek, és jól foglalják össze a lényeget.
Próba nélkül hogy állna a hölgyeken a báli ruha? Képzeld csak el! Ahhoz képest szupermodellnek hatna egy tehén, amelyre ráfújt a szél egy függönyt. És próba nélkül hogy hangozna új zenedarab bemutatója? Mintha hangok helyett egy rozsdás 100-as szög döfködné a hallójárataidat. A kombinációk gyakorlása nélkül hogy néznének ki a brazil válogatott támadásai? Mint a magyar csapatéi. (És akkor már inkább a százas szög.) Talán csak a születés és a halál az, amit egy ember próba nélkül is kifogástalanul abszolvál.
És már helyben is volnánk: legtöbbször a próba hiánya az, ami visszavonhatatlanul bebiztosítja a prezentáció és előadója bukását. Szinte nincs olyan szakmai konferencia, ahol ne lennék tanúja annak, ahogy valaki vergődik a pódiumon, kétségbeesetten hallgatva a szavakat, amelyek éppen az ő száját hagyják el. A Grand Canyon mélyén érzi magát, nem értve, hogyan zuhant oda, s ami a legnagyobb baj, rántja magával szegény, védekezni képtelen hallgatóságát is. Valójában persze egy fizikailag lehetetlen, mondhatni abszurd helyzetben áll ott, tudni illik, a pódium tetején érzi irgalmatlan mélységben magát.
A prezentációra menet, a taxiban átfutott print, avagy a kezdés előtt két perccel gyorsan átpörgetett diák semmilyen értelemben nem nevezhetők próbának. Sokkal inkább a bukta biztos receptjének. „Ha nyolc órám lenne egy fa kivágására, hat órát a fejszém élesítésével töltenék.” – mondtaAbraham Lincoln. Manapság kevés a Lincoln.
A gyakorlat és a gyakorlás nem zárja ki egymást. Vagyis: a profi előadáshoz nagy gyakorlatra van szükséged, azonban az nem helyettesíti az egyes prezentációid begyakorlását. Professzionális előadók is elkövetik azt a hibát, hogy minden gyakorlás nélkül, csak a rutinjukra támaszkodva állnak oda a hallgatóságuk elé. Amatőrök elkövetik azt a hibát, hogy sokat gyakorolnak, de nem szereznek előzetes gyakorlatot. A legamatőrebbeknél mindkettő hiányzik. A jelszó tehát: gyakorlat és gyakorlás.
Michael Cainenek tulajdonítják a mondatot: „A próba a munka, az előadás a lazítás.” Aki tehát nem próbál, az nem dolgozik. De nem is lazít később. Szenved a pódiumon.
